A mesterek általában az újabb álmukon szoktak gondolkozni, mit is készítsenek, hogy nézzen ki, mi lesz a funkciója a darabnak.
Az anyag nem kérdés: nemesfém = ezüst. Ez a fém alkalmas tanulmány készítésére, és a szó szoros értelmében nemes. Az elkészült „mintadarab” alkalmas a továbblépésre, alkalmas egy termékcsalád létrehozására.

Amióta kézműves ember dolgozik, alkot, az alkotás közben a variációk cikáznak fejében, a gondolatok csaponganak. Lehet, hogy nem képes az összes variációt kiaknázni, de az ok csak az idő hiánya. A szellemi munkára szánható idő jelentősen lecsökkent az elmúlt évtizedekben, eredmény mindig azonnal kell.

Így ma, 2018-ban, 40 év szakmai tapasztalat után is az idővel kell küzdenem. Ha dolgozom, akkor nem tudok brandet építeni, marketinggel foglalkozni. Kettévált a szellemi munka és a gyakorlati megvalósítás, amelyhez korábban egyetlen ember is elég volt – sőt, a munka jellege meg is kívánta, hogy ugyanaz foglalkozzon a tervezéssel, rajzolással, brand létrehozásával, mint aki aztán megalkotja. De ma ez már nem működik. Szükség lenne még egy emberre, aki az álmot kikommunikálja, bevezeti, csakhogy ennek a költségei már nem férnek bele még egy kézzel készített, egyedi ékszer árfekvésébe sem.

Úgyhogy a magam részéről inkább belefektetek több energiát, inkább régi – talán lassúnak mondható – munkamódszerrel dolgozom, és egyszerre foglalkozom a tervezéssel, átgondolással, valamint a megvalósítással is. Nem járom a könnyebbik utat, nem állok be meglévő trendek mögé, hanem inkább újak megalkotását tűzöm ki célul.

Nálam a munka közben alakul a forma, sőt, a technikai megoldás is. Amikor dolgozom, mindent elfelejtek, mert újat csak akkor lehet alkotni. És ha emiatt sérül a „brandépítés” modern követelménye, nem bánom. Az alkotásaim magukért beszélnek.