Levegő granuláció

A levegő granuláció egy általam továbbfejlesztett ötvös technika, ami meghatározza az ékszereim stílusát.

A technika alapja, hogy apró kis fémgömbök egy csodás levegős hatású csipkeformát alkotnak. Bár törékenynek tűnik az ékszer, de a levegő granuláció kifejlesztése során fontos szempont volt, hogy ne csak szép, de időtálló ékszereket készítsek.

Amikor először találkoztam a granuláció technikával (lat., a granum, ‘gabonaszem’, ‘szemcse’ szóból) elsőéves ötvöstanuló voltam. Számomra a technika elsajátítása nagy kihívást jelentett, főleg azért, mert a grúz iparművészeti főiskolások is nagyon nehezen tanulják meg. Azóta természetesen utánanéztem, hogy őseink hogy készítették, amennyire ezt lehet tudni, íme az irodalom:

A granuláció, ősi ötvösművészeti díszítő technika, mellyel apró fémgolyókat ornamentális vagy figurális elrendezésben, fémes kötés segítségével, fém felületeken rögzítenek. A filigrán díszítés mellett a granuláció az egyik legrégibb díszítési eljárás. Több mint 4000 éve ismert. Első példái Mezopotámiából származnak (Ur városa, Kr. e. 2560-2400), de ismerték Egyiptomban, Perzsiában és az egész Keleten, Európában szinte napjainkig.
Divatba az etruszk sírok föltárása hozta ismét, mivel az ókorban ez a nép fejlesztette a granulációt a legnagyobb tökéletességre. Az etruszkok eljárása az i.e. 7.-5. században, a már kikalapált aranylapot a filigrán és a granuláció technikáját kombinálva díszítették. Ilyen például a párizsi Louvre híres etruszk ékszerkészletének aranyfüggője, amely egy szakállas, kétszarvú folyamisten, talán Akhelóosz arcát ábrázolja.

A granulációs technikai eljárást és a történetét Jochem Wolters, a pforzheimi (Németország) Goldschmiedeschule főigazgatója dolgozta ki, (Die Granulation Callwey Verlag, München, 1983) hatalmas forrásanyag fölhasználásával és terjedelmes fényképes illusztráció bemutatásával.
Az a mester, aki próbált már két darab golyót összeforrasztani vagy megpróbált több golyót egy fém felületre forrasztani, tudja, hogy nem egyszerű.

A probléma csőstül jelentkezik a munkafolyamat kapcsán!

Hogy tudok egyforma golyókat létrehozni?

Amikor először azzal próbálkoztam, hogy hogyan tudok két egyforma gömböt létrehozni, akkor az irodalom, csak ennyit említett:

Őseink a megolvadt anyagot egy szitán átöntötték, a szita rostáin átcsöppenő anyag a levegőn elkezdett megszilárdulni, földet érve pedig gurulva „eltűnt”.

Remélem mindenki el tudja képzelni, hogy áll a műhelye közepén, árgus szemmel figyeli a megolvasztott ezüstöt, majd mikor úgy érzi teljesen folyik az anyag, a kimerevített rostára önti a fémet. Szintén megfelelő figyelemmel nézi, hogy a szemcsék szerteszét gurulnak a műhely padlóján. Még ha elkerítem is a területet, ahol ez a művelet történik, akkor is Hamupipőke munka, a gömbök összeszedése, a derék fájásról nem is beszélve.

Bevallom eszembe se jutott, kipróbálni!

Minden fém, melegítés hatására tömörödni akar, gömbbé akar válni.
Ha egy darabka ezüst drótot leteszek az azbesztre, melegítés hatására gömbbé alakul, és legurul az azbesztről. Erre találtam ki azt a megoldást, hogy tömör szénbe vájt lyukakba egyforma nagyságúra levágott drótot teszek, és a melegítés hatására a fém szépen gömbölyödik a lyukban.

Hogy tudom egymáshoz forrasztani?

Ha egy golyó elgurul, akkor kettő még inkább. Aki valaha is próbált golyókat egymáshoz forrasztani, az tudja, hogy nem egyszerű. Ezt a gyakorlatot nem lehet leírni, csak csinálni, érezni. A forrasztó anyag tekintetében, több fajta megoldás lehet:

• Ötvözetet használok, és a golyókat hegesztem.
• Szín anyagoknál, forrasztó port vagy apró „balnit” használok.

Tanulóéveim kezdetén, kezembe adtak egy 10mm x 10 mm piramist, amely 1 mm-es golyókból lett összetéve. A piramist a Grúz Iparművészeti Főiskolán készítették. A korább leírt technikát alkalmazva, másnapra elkészítettem ugyan azt a piramist, kiegészítve egy belső járattal. Igazán gyönyörűség volt számomra!

Ezek a golyók egymást tartották össze, anélkül, hogy fém alapot tettem volna alá. Innentől elkezdtem olyan tárgyakon gondolkozni, ahol a díszítést, csak az apró golyók adják, mint a hajnali „harmatcseppek” sokasága. Ezért adtam ennek a technikának a Levegő granuláció nevet.

A forrasztás titka: 
A szakirodalom szerint, felmenőink valamiféle ragasztó anyagot alkalmaztak, de pontosan nem lehet tudni, hogy mi volt az. Kísérleteim alatt, azt forrasztóport használtam, amit a láncok forrasztásánál alkalmazunk. Ez a forrasztó por maradéktalanul eltűnik a művelet után.

Hogy lehet elérni azt, hogy a „ragasztást” senki ne vegye észre?

Az irodalom nem tud magyarázatot! Az én tapasztalatom a fent említett forrasztó por esetében: valóban nem látszik a forrasztás, csak abban az esetben, ha túl sokat rakunk a porból az alapra, és nem tudjuk kellőképpen letisztítani, akkor látszik. Amennyiben tisztán dolgozunk nem látszik a forrasztó nyom.

A levegő granulációval készített ékszereimet itt tekintheti meg.