A szimbólumok szerepe minden népcsoportban jelentős, mert meghatározza az adott kultúrát.

Az ősi népek az ékszereket sokszor a negativitás elűzésére viselték. Sokszor raktak ékszert a halottakra, hogy védelmezzék őket a sírokban. A tárgyakban lévő energiát korán felismerték, társították bizonyos kövekkel, fémekkel, agancsokkal, tollakkal, csontokkal, hogy vonzza a szerelmet, az egészséget, a gazdagságot és más alapvető szükségleteket.
A társadalmi fejlődés során a szimbólumok szerepe megváltozott. Ahol a materializmus került fölénybe a naturalista irányzattal szemben, az ékszer pusztán díszként funkcionált, vagy társadalmi osztályok státuszszimbólumaként szolgált.

A mai napig is van szertartásos szerepe az ékszernek, például ott az eljegyzési és a jegygyűrű.

Gyűrű

A gyűrű egy kör: az örökkévalóság, az egység, a reinkarnáció és a világegyetem jelképe. Az ősök a Nappal és a Holddal hozták összefüggésbe. Az oltalom tárgya, mágikus védelmező, amely a folytonosság révén elűzi a negativitást. Az örökkévalósághoz fűződő képzettársítás miatt mind a mai napig a házasság és más frigyek elfogadott szimbóluma.

A gyűrű viselése „összeköt” minket az erővel, az energiával. Az anyagok, amelyekből a gyűrű készült, valamint a vizualizációnk határozza meg ennek az energiának a természetét.

Mivel a gyűrűk megtartják a testben az energiákat, azt is gondolták róluk, hogy megakadályozzák ennek az energiának a kibocsátását. A gyűrű külső megjelenése természetesen csak az egyén szépérzékét szolgálja, illetve ha hisz a szimbólumok erejében,olyat visel, amire szüksége van.
Jelentősége van, hogy melyik ujjunkon viselünk gyűrűt. A mutató- és a gyűrűsujjat tartották a leghatékonyabb erőnek. A gyógynövényből készült orvosságokat gyűrűsujjal vittek fel a testre, hogy fokozzák a kúra hatását, ezért kell a gyógyító köves gyűrűket ezeken az ujjon hordani. A középső ujj szerencsétlen ujj a gyűrű viselésére. A gyűrűsujj elnevezés azért alakult ki, mert az ősök is azt gondolták, hogy az ujjnak köze van a szívhez. Ezért maradt a hagyomány,hogy a jegygyűrűt még mindig ott hordjuk.

Nyaklánc

Egyszerűen egy nagy gyűrű, amit a nyakban hordanak. Alkalmazása, energiája megegyezik a gyűrűével. A nyaklánc helye közelebb van szívhez, ami így a szerelemben és az érzelmek vonzásában használhatók a legjobban.

Az ősök gyakran viseltek nyakláncot, a reinkarnáció és az „Istennő” megidézésében. Ezért a nyaklánc sokkal hatékonyabb, mint bármely külön álló gyógyító ékkő.

Fülbevaló

Az ősök azért viselték ezt a tárgyat, hogy megvédje Őket a negativitástól és a betegségektől. Később, mivel a rabszolgák szimbóluma lett, mert helyzetük megjelölésére viselték, a rabszolgaság szimlólumává lett. 

A fülbevaló olyan gyűrű, amit a fülben viselnek. A fülcimpa átszúrása, átlyukasztása is ősi szokás, mert mágikus és vallási okokból a test különböző részeit átlyukasztották.
Az orr és a fül elsődleges testrész volt, amit pl. az indiaiak a mai napig is kilyukasztanak oltalmi és szépészeti okokból.

Ha valakinek gyenge a szeme, akkor szokták ajánlani az ezüst fülbevalót, hogy a szem megerősödjön, az arany fülbevaló a fejfájás csillapítására hat, de van, aki azt említi meg, hogy az egyikben arany, a másikban ezüst a jó.

Gyógyító kövek

Szervezetünk működéséhez nélkülözhetetlenek az ásványok,ezeket az ismereteket már 100 évvel ezelőtt is tudtuk. Testünk az ásványi sókból nyeri az energiáját – vas, kálium, kálcium, magnézium, mangán, nátrium-klorid, foszfor, stb.

Szervezetünk anyagcseréjéhez a kövekben található vegyi anyagok hozzájárulnak, a felhalmozódott méreganyagok eltávolítását segítik elő.

 

A szimbólumok szerepe életünkben meghatározó tényezők maradnak. Időszakonként változnak, de lépten-nyomon körbe vesszük magunkat velük.